A Forum Könyvkiadó mellett mûködõ Alkotók Gyûlésének legutóbbi - január közepén megtartott - ülésén dr. Bosnyák István egyetemi tanár indítványt tett a testület megreformálására. Indítványában egyebek között arra hivatkozott, hogy a folyamatban levõ társadalmi reformok a közélet és a politikai szféra mellett az anyanyelvû alkotótevékenységek reformját és demokratizálódását is szükségessé és lehetõvé teszik. Ezzel összhangban javasolta egy új testületnek, a Jugoszláviai Magyar Írástudók Fórumának a létrehozását. Az Alkotók Gyûlése a javaslat nyomán egy hattagú bizottságot alakított, amelynek az alapelveket kellett kidolgoznia. A bizottság eleget is tett feladatának.

- Mindenekelõtt azért, mert nézetem szerint - s ebben a föltevésemben az indítvány megtétele óta eltelt három hónap folyamán számos írónk, publicistánk és társadalomtudományi kutatónk is megerõsített - meglehetõsen szûknek és kimerültnek bizonyultak az eddigi szervezõdési formák, éspedig nemcsak az Alkotók Gyûlése keretében, de általában is. A mûvelõdési pluralizmus új feltételei között, s a jugoszláviai magyar íráskultúrával kapcsolatos közösségi tevékenység elevenebb serkentése, szervezése és társadalmi-formai gazdagítása szemszögébõl nézve ezek a formák immár aligha lehetnek elégségesek.

- Nézetem szerint az indokolja, hogy társadalmi, közéleti, mûvelõdési és mûvészeti demokratizálódásunk felgyorsult folyamatában nagy szükség van az ésszerû munkamegosztásra. "Sarkított" példákkal szemléltetném, mire gondolok: amit a jugoszláviai magyar mezõgazdasági dolgozó a maga egyéni és közösségi érdekeiért a parasztszövetségben, a jugoszláviai magyar ipari dolgozó az alakuló független ágazati szakszervezetekben, a jugoszláviai magyar újságíró pedig a független újságírók egyesületeiben tehet meg pillanatnyilag a leghatékonyabban - azt helyettük és az õ nevükben aligha tehetné meg a mi alkotóértelmiségi mûhelyünk. S ugyanígy, nyilván a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége sem tudná eléggé hatékonyan felvállalni azokat a sajátos alkotói közteendõket, amelyek mindenekelõtt magukra az alkotókra hárulnak. Szûkebb pátriámban, a Drávaszögben a közelmúltban megalakult a Horvátországi Magyar Néppárt, de ezzel miért vált volna fölöslegessé a fõként kultúra- és oktatásszervezéssel foglalkozó Horvátországi Magyarok Szövetsége? Mindkét asszociáció végzi a maga sajátos - bár jórészt rokon - munkáját.

- Javaslatunkban, mely hamarosan a potenciális tagság elé kerül megvitatásra, mi abból az alapelvbõl indultunk ki, hogy mivel társulásunk mûködésének csak közvetett, az irodalmi, publicisztikai, fordítói és társadalomtudományi alaptevékenységbõl eredõ közéleti vonatkozásai lennének, mûhelyünk nem vállalna szervezeti közösséget alakuló közéleti demokráciánk egyetlen pártjával, szervezetével és egyéb institúciójával sem, de saját tagságát illetõen ez az alkotómûhely teljes mértékben nyitva állna a betársulni kívánó írástudók elõtt - nemzeti, felekezeti, professzionális és párthovatartozásra való tekintet nélkül. Tehát magától értetõdõen nyitva állna a VMDK azon tagjai elõtt is, akik maguk is alkotó értelmiségiek s a kimondottan közéleti jellegû tevékenységük mellett idõt és kedvet találnak e közösségi mûhelymunkára is, illetve magukévá teszik alkotói asszociációnk tevékenységi alapelveit és mûködési szabályzatát.

- Kimondottan íráskultúránk tevékeny mûvelõinek alkotói közössége lévén, mûhelyünk aligha vállalhatna átfogó, központi irányítószerepet mûvelõdési, közoktatási, mûvészeti és tudományos életünk egészében. A vizuális, színi és tánckultúra, a mûvelõdési amatõrizmus, a mûszaki és természettudományok zöme például természetszerûleg kiesne hatáskörébõl, illetve csak annyiban tartozna bele, amennyiben kutatási tárgyát képeznék humán tudományainknak, mûvészetkritikánknak, közírásunknak és szociográfiánknak.

- Alkotói közösségünk tagsága egyrészt a jugoszláviai magyar írók, publicisták, fordítók, kritikusok és társadalomtudományi kutatók körébõl, másrészt pedig a magyar-délszláv és magyar-nemzetiségi komparatisztikák, irodalmi, nyelvi, mûvelõdési, etnográfiai és egyéb összevetõ vizsgálatok mûvelõi körébõl állna össze. Elsõsorban természetesen a magyar anyanyelvûek körébõl, de egyúttal a szerb, horvát, szlovén, macedón, albán, olasz, szlovák, stb. írástudók magyarul is értõ s a magyar kultúrával, irodalommal, mûvészetekkel termékeny kapcsolatban álló hányadából is.

Ezzel kapcsolatban legyen szabad egy megjegyzést tenni. A szegény árva szavak nem tehetnek róla, ha elpiszkolják és kompromittálják õket, s ha most azt mondom, hogy írástudói társulásunk sem mondha le semmiképpen sem az évszázados pannón-balkáni szellemi együttélés és együtt-teremtés gazdag hagyományáról, akkor talán ez nem fog frázisosan vagy demagóg felhanggal, azaz "elpiszkoltan" és "falsan" hangzani.

Tartós sorsszerûséggel kevert össze bennünket, különbözõ nyelvûeket, ezen a földrajzi térségeken is a történelem - a XXI. századra is "garantált" véglegességgel. Nem árt hát unos-untalan el- és elismételni a köztudomású régi történelmi leckét: a kisebbségnek a többségi ("saját" vagy "idegen") reakcióval szövetkezni mindenkor és mindenütt és egyaránt halálos veszélyt jelent. De visszatérve a betársulásra: ez a teljes önkéntesség, illetve a tevékenységi alapelvek és a mûködési szabályzat elfogadása alapján történne, Jugoszlávia valamennyi föderális egységébõl.

- Reálisnak tartom, hogy még az idei nyárelõtõl, vagy legkésõbb folyó év szeptemberétõl.